8.rész Hívás

 

  Mást sem néztem, egész este, mint azt az egy kis papírcetlit amit Zayn adott az autogramm kártyával. A cetli mellesleg, már igen megviselt volt, talán ,mert egy pillanatra sem tettem le. A telefonszám, már némileg elmosódott a szorítástól megizzadt a tenyerem amitől egy kicsit elmosódott lett. (Azért, pedig, hogy nem fogom látni, nem kell aggódni téve, hogy amint hazaértem elmentettem a telefonomba.)

  Egyszerűen, el sem hiszem,  hogy Zayn telefonszáma a birtokomban, van és akár fel is hívhatom, SMS-t is küldhetek neki. De vajon emlékszik még rám?? Vagy, ha már nekem így odaadta a számát...vajon rajtam kívül hány lánynak adta oda még? Meg minden directionerre ugyanilyen szépen mosolyog? Behunytam a szemem az ágyamon fekve és felidéztem azt a hihetetlen gyönyörű mosolyát, a hatalmas barna szemét, hosszú fekete szempilláit.... Csapódott az ajtó és Hilary érkezett meg hasonlóképpen elvarázsolva mint én. Vigyorogva ejtette magát az ágyra.

   - Mondtam, hogy Zayn téged nézett!-mondta vádlóan.

   -Jó, jó.. most már elhiszem... -mondtam nevetve. Vagyis igyekszem elhinni, hogy ez az egész, tényleg velem történik. Láttam Hilen azt a nem szokásos mosolygását..olyan álmodozó...mint én..ő SZERELMES!!

   - Te! Niall olyan cuki...-mondta ki hirtelen, és bele is pirult. Há! Nemcsak én vagyok szánalmas idióta aki mindenen elpirul.

   -Hohohoóóó!!! -kiáltottam félig nevetve.- Tehát Loui ejtve van??- nevettem most már.

   - Neem... de neki ott van Elanor. Niall meg... olyan helyes...és szingli..és nagyon tetszik.-Hil mintha hirtelen döbbent volna le neki valami...ilyenkor mindig kicsit megijedtem, hátha valamilyen idióta ötlete támad. - Már vacsinál is kérdezni akartam.. mi az a papír amit ennyire szorongatsz?- ja igen, Hilraynek elfelejtettem beszámolni arról, hogy Zayn tulajdonképpen ide adta nekem a számát, és bármikor írhatok neki vagy hívhatom.

  - Öhm...hát ez tulajdonképpen Zayn telefonszáma.-mondtam halkan.

  -MI?!-visított fel Hil és kikapta a féltve őrzött kincsemet a kezemből. Amin már alig látszódtak a számok. - ÉS ÉN ERRŐL, CSAK MOST TUDOK?!- nézett rám mérges arccal. Jó most az egyszer tényleg megijedtem tőle, pedig nem szoktam.

  -S..sajnálom..-mondtam ijedten.Mire Hil elvigyorodott.

  -Nem gáz! Hívd már fel! Vagy írj neki...- kicsit leengedtem, de az a gyomorgörcs még nem múlt el.

  - Ijesztő vagy, mikor így kikelsz magadból..-mondtam nevetve.

  -Mi?-nézett értetlenül rám.- Na mindegy..Hallod? Hívd már fel.- Áhh..kezdem tudni miért nem szóltam neki elsőre, mert nem hagyna békén.

  -De ..még nem találtam ki, mit írjak..-mondtam félve.

  - Hát mindenképpen azt, hogy kivagy. Mármint, ha nem adtad meg neki a számod...Niallé esetleg nincsmeg?-nézett rám reménykedve.

  -Nincs. -Hil kissé szomorkás fejet vágott. - Na elmentem tusolni, te meg írj már neki...!!-kérlelt.

  -Oké.- felültem az ágyon, előhalásztam az iPhone-t és beléptem az üzenetekbe. Új üzenetet kezdtem.

Szia! Emma vagyok, a koncerten találkoztunk.. nemtudom,  emlékszel, e rám. :)

Megnyomtam az elküld gombot, fél másodpercet a telefonom kiírta a szokásos 'Üzenetét elküldtük' szövegét. Újra elterültem az ágyon, de megszólalt a telefon.

  -Hello!-vettem fel.

  -Már azt hittem sose fogsz jelentkezni..-dorgált meg.

  -Jó na! Bocsánat..

  -Semmi gond. Holnap jössz a dedikálásra ugye?- kérdezte reménykedve.

  -Ki nem hagynám!-feleltem vidáman.

  -Amúgy, hova valósi vagy? Mert a neved és a beszéded alapján nem vagy francia.

  - Minden fiú olyan zseni, mint te vagy?-élcelődtem.

  - Kac kac. -hadarta.-Nos?

  -Londonban lakom.- nevettem el magam. 

  - Nemááár és eddig nem találkoztunk?-nevetett már ő is.- Akkor rokonok élnek itt vagy mi?-érdeklődött. Tudtam, hogy arra megy ki, hogy megtudja a tartózkodási helyem..na rendben.

  - Nem, megszállunk..-mondtam ráérősen.

  -Igen? Hol?-kérdezte Zayn egyre türelmetlenebbül.

  -Miért kérded?? - vigyorogtam, bár mindegy volt hisz telefonon keresztül nem láthatja, akármilyen gonosz a vigyorom is.

  - Csak mert tudni akarom!-jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.

  -Na ha annyira szeretnéd tudni. A Hotel Opera Cadet-ben.

  -Nemáááár! ezt nem hiszem eel!!

  - Mit??-értetlenkedtem.

  -Azt..-kezdte kitörő lelkesedéssel, és cseppnyi türelmetlenséggel a hangjában.- Hogy két perc múlva gyere a hátsókertben lévő szökőkúthoz. Puszillak!

  - Én is!-mondtam, de nem hallotta már, mert letette.Háát ooké. Ledobtam az ágyamra a telefonom, Hil közben kijött a fürdőből. 

  -Nemsokára itt vagyok..-vetettem neki oda.

  -Szabad tudni hova mész?-kérdezte.

  - A hátsó kertbe.

  -Miért?- nézett rám idétlenül.

  - Nem tudom.-hadartam.

  - Hááát rendben, ha nem haragszol, most fennmaradnék, mert kicsit elfáradtam. Jó éjt! -mondta és megölelt. 

  -Jó éjszakát Hil! -mosolyogta rá, és már ott sem voltam. Átszóltam, Carteréknek, hogy elmegyek a hátsókertbe..és fogalmam sincs, hogy miért. Furcsállották ők is, de hát miért ne..én is eléggé furcsállom, de azért elengedtek. Gyorsan szedtem a lábam a lift éppen ott volt, egy idős hölgy éppen megnyomta volna a 'lefelé' gombot de gyorsan oda szóltam..

  - Várjon!- a néni, felnézett téve, hogy csak ketten voltunk a folyosón.

  -Pardon?- Mint ha nem lenne világos hogy be akarok szállni a liftbe.

  -Excusez moi!-mondtam és szálltam be a liftbe, ennyit igazán tudok franciául. Megnyomtam a 'lefelé' gombot. A liftezés csöndben telt el, a nénik, nem annyira beszédesek, majd mikor a lift egy 'Ping!' hanggal kinyílt. a liftajtó és én mint a lóversenyeken a telivérek induláskor, úgy ugrottam ki én is a liftből és vágtam át az előcsarnokon, ahol kígyózó volt a sor. Kiléptem a kertajtón, végig rohantam a kaviccsal

 megszórt úton a fák kötött. A szökőkútnál egy alak állt.Zsebre dugott kézzel nekem éppen háttal.Haja fel volt zselézve mesterien. Gyorsítottam. Mikor pár méter választott el tőle az alak megfordult és szembenézett velem..

  -Zayn?- néztem rá hitetlenül. Mire ő elmosolyodott és elindult felém, megölelt..

  -Emma..-suttogta a hajamba. Leírhatatlan érzés volt, úgy ott állni, hogy Zayn ölel. Lehunytam a szemem és a vállára hajtottam a fejem... örökké így tudtam volna maradni.