12. rész In a Hospital

Sziasztoook! Ma már másodszor, de csak mert nincs jobb dolgom, és Isteni ajándékként beugrott a következő rész! Remélem nektek is tetszeni fog úgy, ahogy nekem... ;) puszi! ☻♥

( Ehhez az esethez hasonló, Párizsban megtörtént  már, de a helyszín meg nem minden egyezik!!)

Hil és én elvegyültünk a rengeteg directioner között. De azért igyekeztünk közelebb kerülni mi is a helyhez ahol a fiúk állni fognak és osztogatják az autogramm kártyát. Én mondjuk már tegnap megkaptam a sajátom.

 Basszus de furcsa belegondolni, hogy egy nap alatt, hogy megváltozhat minden.Mert tegnap ilyenkor egy cukrászdában voltam, és egy francia akcentusú lánnyal beszéltük meg, hogy együtt megyünk a koncertre. Azután egy koncert, ami hihetetlen jó volt, mert a 18. szülinapomra kapott VIP jegyeknek hála találkoztam Zaynnel, aki jelenleg a barátom. És ami a legjobb, hogy már az első csókon is túl vagyunk..sőt... a jósokadikon is.Gondolataimból őrült sikoltozás ébresztett fel, majd egy kemény csapódás amit a fejemen érzek. Becsuktam a szemem, fejem szörnyen hasogatott és enyhe hányinger kerülgetett. Kinyitottam a szemem felültem és lábakat láttam magam előtt de rengeteget. Végül rájöttem, hogy a földön ülök. Felálltam, és éreztem, hogy egyre jobban nyomnak össze. Eltelt néhány másodperc, mire még összébb préseltek, amitől már levegőt sem kaptam. A lábamon hatalmas szúrást éreztem, mire észrevettem, hogy egy lány áll a lábamon tűsarkúval.

  - Áúú!! Légyszi kicsit menj arrébb!!-mondtam a lánynak. Aki rám sem hederített. Megpróbáltam kihúzni alóla a lábam, amivel azt érte el, hogy a cipőm elszakadt, egy véres karcolás a lábamon és ő is majdnem elesett.  Levegőt továbbra sem kaptam rendesen, a lábam és a fejem is borzasztóan fájt. Mivel elég közel voltam a fiúkhoz láttam, hogy ők is hasonló helyzetben voltak. Harryt láttam meg először az ő 180 cm-es magasságával. Láttam, hogy kiabál a rajongókhoz, az ajkáról valami olyasmit tudtam leolvasni, hogy 'Ne! Hagyjatok! Kérlek!' arca rémült volt. Egy nagyobb termetű lány állt előttem, egyet hátra lépett sikeresen betalálva a vérző lábam. Szemem könnyezett a fájdalomtól. Mivel igen szorosan álltunk egyetlen lökés is elég, hogy dominószerű borulást indítson. "Mázlimra" pont azt a lányt lökték meg aki előttem állt. Már előre tudtam, hogy fájni fog ez a dolog. Megpróbáltam elugrani, de a lány addigra nekem esett aminek az eredménye, hogy én is egy hatalmas koppanással hanyatt estem a betonon. Olyan érzésem volt, hogy a koponyám szétreped, amint a beton találkozott a fejemmel. Ráadásul a lány, rám is esett, és hát nem volt pihe súlyú...Nem tudtam felállni, szemem ugyan nyitva volt a földön feküdve igyekeztem keresni Hilaryt aki mellesleg eltűnt, mert már jó ideje nem láttam. Néhányszor rátapostak a kezemre, belém rúgtak, amint ott feküdtem...de ez a fájdalom a fejemhez képest semmi volt.

később...

  -Szerinted mikor fog felébredni?- kérdezte egy vékony, aggódó hang, amiben Hilary hangját ismertem meg.

  - Nem tudom...-felelt egy jóval mélyebb hang..egy fiú hangja. Kisebb gondolkodás után rádöbbentem, hogy Zayn beszél mellettem.- Az orvosok azt mondták, nemsokára...-MI ORVOSOK????!!! Naneee!!! Hol vagyok? Szemem továbbra is csukva volt, furcsa szag terjengett ebben a helyiségben. Nem tudnám leírni milyen...de már rengetegszer éreztem..Mikor mandulaműtétem volt, mikor 8 évesen Hil javaslatára felmásztunk a házunk udvarán álló gesztenye fára és sikeresen leestem, nagypapám halála előtti estén..

A kórházszag mindig rossz emlékekkel tölt meg..

   Lassan kinyitottam a szemem, láttam a fejem mellett két oldalt Zay és Hil, Hil mellett Niall és fogják egymás kezét..(!!!!) Hoppá mennyi mindenről maradtam le? Harry, Loui aki répát evett ideges tekintettel., Liam és a Carter szülők álltak az ágyam körül.

  -Emma!- kiáltotta Hil és a nyakamba borult.

  -Óvatosan kicsim -szólt rá Lilly Carter.

  - Minden rendben, jobban érzed magad?-kérdezte Zayn aggódó arccal és megsimította az arcom, majd adott egy óvatos puszit a homlokomra.

   -Igen, de a fejem szörnyen fáj...-mondtam kissé bágyadtan.- mi történt?

   -Nos a dedikáláson elestél, hanyatt...-kezdte Harry.- Nem tudunk mindent, de a betonon feküdtél véres fejjel, lábbal...apropó a lábadon mit keres az a ...a..hasadék?-jobb szót nem talált volna rá??

   - Hát, ahogy emlékszem egy lány rálépett a lábamra tűsarkúval én meg megkértem, hogy szálljon le rólam, de mivel nem tette meg megpróbáltam kihúzni a lábam alóla aminek ez lett az eredménye..-Húha egész sokra emlékszem.! 

   - Mi is eléggé megszívtuk..-szólalt, meg Loui- nem annyira mint te, de azért mi is kaptunk a franciáktól.

   - Mi történt veletek? .kérdeztem aggódva Zaynre pillantva.

   -Összepréseltek minket, Harry hajat vesztett, Liam meg fél cipőjét..-sorolta Zayn.

   -Tessék? Hajat..vesztett?

   -Kitépték a hajamat!-mondta a sírás szélén álló Harry.- Még mindig zsibbad..

   -Áú! -mondtam fintorogva.- Liam, hogy veszett el a cipőd?

   - Nemtudom..-felelte vigyorogva.- ez volt az egyetlen vicc az egészben, hogy észrevétlenül vették le a lábamról...

   - Azt meg hogy?-nézet furcsán.

   -Nemtudom, egyik pillanatban még rajtam volt, aztán azzal foglalkoztam, hogy mentsem magam.. és mikor sikerült megszabadulni tőlük feltűnt, hogy egyik lábamról hiányzik a cipő. Visszamentünk megkeresni a cipőmet, mikor a tömeg eloszlott, de helyette téged találtunk, meg igen rossz állapotban.- a mondat végén kissé elkomorodott.

  -Meg kell kérhnem mágukát, 'ogy távozzánák, egy emberh márhádhát bent máximum éjszákáhrá á beteggel...-jött be egy francia orvos.

  -Én!-mondta Zayn és Hil egyszerre.

  - Jó maradj te Zayn..-mondta és elmosolyodott.

  - Köszi!- szólt és fáradt mosolyt küldött Hil felé.

Mikor mindenki elment, Zayn rám nézett és aggódó arcot vágott. 

  -Nem nézel ki túl fényesen...-mondta Zayn majd huncutul elvigyorodott.- Még mázli, hogy szerintem így is gyönyörű vagy...-szólt, közelebb hajolt és lágyan megcsókolt.