Éppen azon a helyen ültünk, ahol Zayn legelőször csókolt meg.Most újra ott ültünk, kemény 4 hetes kapcsolattal, megvolt a legelső vitánk is úgyhogy, nagyon remélem nem lesz több. Ültünk a kertben, a szökőkút peremén, Zayn vállára hajott fejjel, aki az enyémnek döntötte az övét. fél karjával átkarolt.
-Nem lenne kedved...-kezdte halkan, mire ráemeltem a tekintetem. Húúha..mindig képes vagyok gyönyörködni azokban a szemekben.. -...eljönni velem valahova?-kérdezte.
- Valahova...-ismételtem.
- Na?-kíváncsi arccal meredt rám.
- Jó de hova??-elvigyorodott. Eszelős vigyor, neki ez is hihetetlenül jól állt neki, mint általában minden.
-Aazz..most maradjon meglepi..-mondta, majd közel hajolt és gyorsan megcsókolt, pontosan ugyanúgy, mint a múltkor éjfélkor.
-Déja vu..-szólaltam meg egyből.
-igen? -nevette el magát, majd újra megcsókolt. A szívem 10000rel dobogott, akárcsak a legelső alkalommal, és azóta egyfolytában átélem, minden csókjával, érintésével.. -szóval?
-Igen.. szívesen.. -mosolyogtam fülig érő szájjal.-öhm, akkor ez egy randi??-vontam össze a szemöldököm.
- Vehetjük annak is..igen az!-jelentette ki végül.
- Jó, de mit vegyek fel, ha nem mondod meg, hogy hova megyünk..??-kérdeztem kétségbeesetten. Látva, hogy Zayn hajthatatlan, inkább újra ráhajtottam a fejem a vállára.-Utolsó kérdés, mikor lesz?
-Holnap megfelel myLady??-kérdezte visszafolytott nevetéssel.
-Hogyne..-feleltem hasonló stílusban. Kicsit elgondolkodtam, alig pár nap van a magyarországi kiruccanásig, aztán megy Amerikába, és ki tudja meddig nem látom. Visszatérve Magyarországra, nem rossz hely. Jártam ott egy párszor... nagynéném férje magyar, így néha meglátogattuk őket. Valamennyire tudok is a nyelvükön, de nem tökéletes. Alice néni és a férje, aki az István névre hallgat, M.o. déli részén laknak, ott, valami földművelési cégjük van...kedvelem Istvánt, rendes ember, de nem beszél angolul, ami kicsit megnehezíti a kommunikációt. Alice néni, édesapám legidősebb nővére, aki 45 éves létére elég fiatalos párjával, kezdeben németül, mára természetesen Al néni is megtanulta a magyart..
-Szabad tudni min jár az agyad?-kérdezte Zayn szórakozott vigyorral az arcán..és igen ez az arckifejezés is olyan, ha meglátom, egyből lefagyok, és a gyomromban lepkék tízezrei repkednek, szívem a torkomban dobog. Mindez kívülről egy idióta mosoly.- Hahó!- lóbálta meg a kezét az arcom előtt. Mire kicsit felocsúdtam ( nem teljesen ).
-Öh..bocsi..Magyarországon gondolkoztam..
- Mit akarsz tudni??Paul elmondott mindent az úttal kapcsolatban, úgyhogy informált vagyok!-húzta ki magát.
- Ó igen?-kezdtem incselkedve.- Mi Magyarország fővárosa?-Zayn kétségbeesett arcát látva, felnevettem.
-Nem fair..ezt nem mondta...csak azt, hogy..-gondolkodott egy kicsit, mire beugrott neki.- Budapest!-kiáltott fel hirtelen, mire kicsit összerezzentem, felnevettem.
-Igen..ügyes vagy.-mondtam és puszit nyomtam közvetlen a szája sarkába.- És akkor mi is oda megyünk...ugye?-néztem rá kérdőn.
- Aha!-bólogatott.-Egy hét..
-Mi?-vontam össze még jobban a szemöldököm.
- Annyi ideig leszünk ott...aztán én és te, Londonba, ahonnan én megyek a fiúk után Amerikába. -magyarázta, nem sok lelkesedéssel, a mondat végén már suttogott.Bátorítóan rá mosolyogtam.
-Nem lesz gond..-igyekeztem meggyőzőnek tűnni, de hangom kissé megremegett.
~Basszus mit művelek? Használjuk ki azt az időt amíg még együtt lehetünk! Gyerünk Emma állj fel!!~biztattam magam. Erőt vettem magamon, és felpattantam. Zayn kissé furcsán nézett rám, a kezemet nyújtottam neki, jelezve, hogy ő is álljon fel.
feltápászkodott a kút párkányáról, majd kérdő pillantást vetett felém.
-Terv?
-Séta Párizsban....mindig szerettem volna a barátommal sétálni Párizsban, naplementénél....a bakancslistámon is rajta van!-hatásszünet, majd Zayn elnevette magát. Kissé sértődött arcot igyekeztem vágni, nemszép, hogy kinevet.
-Van bakancslistád?
- Természetesen..-bólogattam.
- Rendben, menjünk..-fogta meg a kezem, majd a derekam, közel húzott magához és megcsókolt. Mivel magassarkúban voltam, így már majdnem elértem az orra magasságát..pff. Elindultunk.-Mi van még a bakancslistádon?
- Hát...mindig is szerettem volna ejtőernyőzni...-pirultam el.
- Ejtőernyőzni..-húzte fel a szemöldökét jogosan.
- Aha..-vigyorogtam. Kicsit furcsállotta, de tovább kérdezett.
- És még?-faggatott. miközben elértük a lépcsőt, amin bejutottunk a szálló épületébe, már már otthonomnak tekintettem az Opera Cadet-et.
-Öhm...-belepirultam ebbe a dologba, ugyanis ez a része a listámnak róla és a fiúkról szól..- mondhatok olyat is ami már megtörtént?-pedig azt hittem nemfog.
- Hogyne..-mosolygott féloldalasan. úristen, hogy közöljem vele, hogy mióta először megláttam a tv-ben szeretem?? ÁÁÁ!!!
- Emlékszel, az x-faktorra, amiben ti voltatok a sztárok??-kezdtem óvatosan..
- Em..harmadikok lettünk..
- Jó nekem ti voltatok a sztárok!!
-Oké..-nevette el magát.- Amúgy igen, minden percre...felejthetetlen volt. Életem második legnagyobb élménye.
-Mi az első? -húztam össze a szemem.Ő válasz helyett, hosszasan megcsókolt.- Ó..-mosolyodtam el.-..értem..
-De ne tereld a témát...tehát igen emlékszem rá.. igen?
- Mikor legelőször megláttalak..szóval...azóta..szeretnélek megismerni.-kerestem a szavakat.Mire elnevette magát.
- Hogy érted?-vigyorogtt huncutul. Látszott rajta, hogy érti, de élvezte, hogy kínoz.
- Ahjjj...-néztem rá fájdalmasan.
-jó..jó Értem!-nevetett. Majd megölelt. Álltunk az utcán, a naplementében és Ő ölelt, aki a legfontosabb nekem..
Estig elvoltunk, elmentünk az Eiffel toronyhoz, majd vissza..nevettünk rengeteget, mert ő is mesélt a saját listájáról. Tökre normális lista..mint például..szeretne énekelni egyik példaképével Chris Brownnal.
Hazaérve, elterültem az ágyon, a többiek még ha nem is vagyunk jelen is a mi szobánkat tekintik központi helynek...ott voltak a többiek is, éppen a holnapi programot tárgyalátk..de Lou és Niall vitatkozni kezdett. Az előbbi vidámparkba akart menni, az utóbbi kajáldába...(Nando's)
Így telt az este további része..és pár nap múlva Magyarország!!
Emma ruhája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése