19.rész In Peace

Bocsánat, hogy tegnap nem írtam rész, csak nagyon sok elfoglaltságom volt... Szerintem már kíváncsiak vagytok mi Harry titka...akkor nem is húzom tovább az időt...

   Feszült hangulat volt a a kocsiban,  a csöndet csupán a szaggatott légzésem szakította meg. Oldalra fordítottam a fejem. Egy sötétbarna hajú, hosszú fekete szempillájú fiú ült mellettem. Mogyoróbarna szeme nem volt látható, csukott szemhéja alatt. Fülében max. hangerőn ment valami zene. Ő a barátom, Zayn, akivel kapcsolatunk legelső...vitája?? nem mondható annak ugyanis igen szótlanok voltunk az utóbbi órákban. Paul is ott utazott velünk Dan javasolta, hogy hívjuk őt is...arca aggódó volt..Harryéhez hasonló. Vajon miért? Talán ő is benne van Harry titkában?? Biztosan..hisz ő Paul...de akkor Harry vajon miért nem mondta???

  -Valaki pakolt kaját?-törte meg Niall a csendet. Néhány lesújtó  pillantást kapott. Valahogy a rossz hangulatunk átragadt a többiekre is így mindenki magába roskadva ült. Loui eleve megbántódva ült, mert Harry nem mondja el,  hova jár el naponta, ami vicces mert Zaynem is hasonló okokból van bedurcázva rám.-Mivaaan?-nézett Niall értetlenül. Mire Harry váratlanul felnevetett.

  -Mit röhögsz?-vetette oda Loui hidegen.

  - Semmi, csak olyan röhejesek vagytok...TE IS ZAYN!-kiáltotta, mire a mellettem ülő kikapta a füléből a fülhallgatót.

  - Te meg miről beszélsz?-kérdezte összevonva szemöldökét.

  - Arról, hogy feleslegesen sértődtél be Emmára, mikor semmi rosszat nem csinált, csak meghallgatta amit mondtam neki ennyi az egész.-mondta és még mindig nevetett. Zayn rám nézett kereste a tekintetem ránéztem, és bólintottam..miszerint tényleg csak ennyi volt. Ő csak biccentett olyan ' Ezt még megbeszéljük!' stílusban. Majd újra Hazzára fordította a tekintetét.

  -Nem a te dolgod!-vetette oda neki közönyösen.

  -Már hogyne lenne az.. Em a barátnőd és szeret téged..-kacsintott.- hülye vagy ha azért haragszol meg rá, mert megbízható.

  -Nem érted te ezt..

  - De Zayn jobban mint gondolnád...-oldalra fordította a fejét, és Paulra vetette tekintetét kérdőn.  Ő csak bólintott.- Jó. meglepetésnek szántam..de a feszült hangulat miatt nem tartogatom tovább.-kezdte Harry, mire mindenki felkapta a fejét.- Párizs, azaz Francia ország után, nem Amerikába megyünk egyből..teszünk egy kisebb kitérőt.

  -MI?-kiáltott Lou.

  -Mivel, ha már így Európában vagyunk, megkérdeztem egy pár rajongót helyeken plázákban, éttermekben... vegyük például Lorettát, mikor elmentem, vele kérdezgettem, hogy milyen helyeket ajánl ahol koncertezhetnénk. Ő Magyarországot javasolta miszerint ott rengeteg directioner van és várnak ránk...Lou, Niall, Zayn, Liam...az a sok ezer plusz tweet a magyarok voltak.-arcuk értetlenből kezdett átmenni.

  -Tehát Magyarországra megyünk?-kérdezte Niall.

  -Igen Niall... a hónap végén, mi és Hil meg Em..-aggódóan néztem össze Hilaryvel.-Ne aggódjatok, beszéltem Mrs. Taylorral és Lilyvel is..-nézett Hilaryre.

  -de nincs elég cuccom..-kezdtem.

  -Ja és a Csomagjaitok, a Magyarországi útra úton vannak.-kacsintott.

  -Köszi-mondtam és kacsintottam.-mindent.-kicsit megnyomtam a 'mindent' szót, mert nem csak a csomagokra céloztam, hanem arra is, hogy beavatott a titokba és megbízott bennem és most segített Zaynnel kapcsolatban és elmondta az igazat.

  - Várjunk! Paul te tudtad?!-kérdezte Louis.

  - Krhm..hát..khm igen.-hümmögött.

  -Akkor az a cirkusz Harryvel kapcsolatosan mi volt?-hisztériázott.

  -Öhm...kamu?..hehe-idegesen nevetett. Louis már nyitotta volna a száját válaszra, de Liam a vállára tette a kezét.

  -  Elég!-mondta neki majd Harryre pillantott.-A helyszín is megvan?

  -Természetesen. Szerinted, hiába tűntem el??-mondta Harry büszkén vigyorogva.

  - Rendben.-vigyorgott Liam. Hirtelen egy kart éreztem körém fonódni.. Zayn ölelt meg és a fülembe suttogta.

  -Annyira sajnálom, hogy tuskó voltam..remélem meg tudsz bocsájtani..szeretlek Emma!- hirtelen a mellkasomban lévő szorítás, ami az idegességemnek volt köszönhető, megszűnt. Felszabadult lettem, mint aki a fellegekben jár. Két könnycsepp gördült le  az arcomon, olyan boldognak éreztem magam, mint aki menten elszáll.  Ránéztem, és egy utolsó könny futott végig az arcomon és elmosolyodtam. Ő ideges tekintettel méregetett.

  -Nagyon megbántottalak?-kérdezte aggódón suttogva. Mire megráztam a fejem, közel  hajoltam és megpusziltam az arcát. Továbbra is bűntudatos arcot vágott.

 - Ó kérlek, felejtsük el..-súgtam olyan halkan, hogy csak ő hallja meg. Közel húzódtam hozzá, nyakába fúrtam az arcom..- Én is szeretlek ..nagyon!-mondtam hangosan, hogy mindenki hallja, majd felnéztem rá. Elmosolyodott..és megcsókolt.